preset51

Garlic and Asparagus by Musineer Productions

Megőrülsz, olyan zseniális :-)

Megjelent a Stranglehold c. album a Kahvi Collective netlabelen, fogadjátok szeretettel.

www.kahvi.org/releases.php

------------------------
       w-stereo
     for Reaktor 5
     by WELDROID
------------------------
 http://www.weldroid.net
 http://preset51.blog.hu


Mi ez?
==================

Ez itt kérem egy Reaktor 5-be tölthető ensemble, Bob Katz (www.digido.com) K-Stereo rendszerének továbbfejlesztett szoftveres implementációja. Az eredeti ötlet szabadalmi védettséget élvez az Egyesült Államokban, akit ez zavar azt megkérném hogy ne használja ezt a plugint. [Aki pedig pénzért adja tovább, az lassú kínhalállal fog elpusztulni.]

Bob eredeti ötlete szerint egy sztereo jel térérzetét növelni lehet azáltal, hogy az eredeti anyag késleltetett másolatait keverjük hozzá (meglehetősen halkan) magához az eredeti anyaghoz. Ha a késleltetés megfelelően rövid és a "visszhangok" megfeleően halkak, akkor ezeket a humanoid hallgató nem visszhangként fogja érzékelni, az anyag térérzete viszont megnő (jó esetben :-).

A Bob-féle eredeti algoritmus visszacsatolásos topológiájához képest ez az implementáció négy párhuzamos késleltetést használ (csatornánként) melyek szintje, polaritása, késleltetése külön-külön állítható.

A plugin (ensemble) jelenleg csak mono és sztereó jelekkel operál, ekit ez zavar az használja az eredetit, vagy találjon megfelelő indokot amiért nekem érdemes lenne egy surround változatot elkészíteni :) (Ugyanez igaz természetesen a VST, AU változatra is.)


Hogy működik?
==============
A plugin csak a késleltetett jeleket állítja elő, értelemszerűen hozzá kell keverni az eredeti anyaghoz, duplikált track, vagy send bus használata javasolt. Első körben állítsuk be ízlésünk szerint a késleltetések szintjét ésmértékét (milliszekundumban). Realisztikus eredmények eléréséhez javasolt progresszíven halkuló szinteket beállítani, késleltetésnek pedig a D1 többszöröseit érdemes választani. Vannak preset-ek is azoknak akik már az "instant gratification" nemzedék tagjai, hurrá! :-)

A késleltetett jeleket invertálni perverz dolog és ennek megfelelően melegen ajánlott.

Végül, de nem utolsósorban állítsuk be a plugin kimenő szintjét úgy, hogy a megfelelő térérzetet elérjük, de még a legdurvább, tranziensekben leginkább bővelkedő részeknél se érezzük úgy, hogy itt már kéremszépen visszhangokat hallunk. Érdemes a zenénket ordíttatva leellenőrizni :-) Ha gáz van a "Level" paramétert akár automatizálhatjuk is.

Ó igen, azt hiszem triviális, de akinek mégsem: néha érdemes a plugin után egy linear phase EQ-t bekötni és a nagyon mélyeket / nagyon magasakat kiszűrni.

Követelmény(ek)
===============
- NI Reaktor 5.0

Vetítés
============
- minden számítás 64-bit floating point felbontáson történik
- alacsony CPU terhelés
- teljesen lineáris fázisú működés (nincs benne IIR szűrő)
- majdnem totális frekvencia-linearitás

Revision History
==================
R08    2008-10-26    first public release
www.fileden.com/files/2007/7/1/1228287/w-stereo_r08.zip

Miközben a fél világ az új világgazdasági válságtól parázik (sajnos valószínűleg jogosan) Alexey Vaneev releaselte az világ egyik legjobb limiter szoftverének új verzióját.

Nnamost mi nem vagyunk "hírblog", és most is csak azért vetemedünk efféle beharangozóra, mert mások nem igazán tűnik úgy hogy átéreznék ennek a megjelenésnek a jelentőségét. Mindenesetre review az biztosan lesz, addig is az általam legfontosabbnak tartott újdonságok:

• Multichannel support
• Új algoritmus
• Jobban paraméterezhető régi algoritmusok (főleg az AIGC3 / AIGC4 kapcsán mozgatja meg a fantáziát)
• Lineáris fázisú szűrő alkalmazása a túlmintavételezésnél (sok felkiáltójellel)

(tenyérdörzsölés.wav)

www.voxengo.com/product/elephant/

www.voxengo.com/product/psquasher/

Ez kérem zseniális. Phon Egg Therapy-jának első változatában láttam meg először (a végső masterben nem használtam, mert nem éreztem szükségét a mastering kompresszornak ennél a nótánál és egyébként sem vagyok nagy híve a broadband kompresszálásnak a mastering fázisban), de mint track kompresszor egyszerűen nem tudok napirendre térni a nagyszerűsége felett.

Először is, a kezelése irgalmatlanul egyszerű és intuitív: egyből látszik a gain reduction pontos mértéke, attack-kal, release-zel nem kell szórakozni, automatikusan beállít mindent, csupán az automata algoritmusok közül kell kiválasztani azt ami a legjobban tetszik nekünk, és ennyi. Eleve fel van készítve parallel compression-re (dry tekerővel tudjuk az eredeti anyagot hozzákeverni a kompresszálthoz mindenféle fázisproblémák és késleltetések kiagyalása nélkül).

A legfontosabb viszont, hogy - valószínűleg az adaptív attack/release funkciónak hála - automatikusan tudunk minimális torzítással (kvázi torzításmentesen) és kellemetlen mellékhatások nélkül dinamikát csökkenteni. Extrém beállításokkal tudunk persze "sound dizájnolni" is, de a plugin fő erőssége a transzparencia.

Alant látható az 1 khz-es szinusszal gerjesztett kimenő jel spektruma (tipikus beállítások mellett): még a legelső generált felharmonikus is a hallható tartomány alját éri csak el, aliasingról pedig nem igazán beszéllhetünk (nem mérhető).

Letöltöd, hallgatod, bólogatsz hogy megérte várni rá :-)
 

Biztosan sokan emlékeznek még Ramirez örökbecsű darabjára, de most nem róla lesz szó, hanem Phon-ról, aki jelenleg épp nyugati szomszédaink nyugati szomszédainál mássza a sziklafalat, de reméljük néha jut nethez és olvassa az indexet. Saját magára szavazni elvből nem szokott, viszont a nevében köszönjük szépen az összes szavazatot! :-)

Nnamost. Érzem ezzel most nem leszek népszerűbb, de értsétek meg, meg kell tennem :-)

Ugye a szoftver host-ját mindenki szereti, óvja, félti, ha bárki csúnyát mond rá hát odamegy orrot betörni. Érzékeny témakör na.

Sajnos a napokban eljutottam odáig hogy a jelenlegi host-omban már nem élvezem a zenélést, ilyenkor az ember vagy szünetet tart, vagy keres magának egy más (szoftver) környezetet, ami persze rengeteg próbálgatással, teszteléssel, hasonlókkal jár. Szumma szummárum (ez mekkora akadémikus duma már, érzem ahogy nő a szakállam és vastagodik a szemüvegem tőle), időbeli precízitást vizsgáltam 3 különböző host-nál.

Ugye mindenki hallott már ilyen-olyan fórumokon embereket hőbörögni hogy a "szoftver samplerek nem pontosak", meg "a PC-s host-ok lötyögnek", meg "csak az MPC az, ami atompontos", na most hasonló okoskodás következik, csak amolyan reprodukálható, tudományosnak álcázott tesztek alapján, amilyeneket már megszokhattatok tőlem :-)

Három progger lett vizsgálva, Fruity Studio, Mackie Tracktion 3 és Ableton Live (7.0x). A többit az ismertetett metodológia alapján majd ti megcsináljátok ha érdekel benneteket eléggé ez az egész.

Szóval, a teszthez szükség van egy 44.1 kHz-es, 32 bites hangmintára (lehetne 8 bites is, de lássuk be 2008-at mutat a naptár :-) ami 0.4 másodpercnyi totális csöndet tartalmaz, a második minta kivételével, amit audio editorral felhúzunk majdnem max hangerőig. Gyakorlatilag egy tüske (szebben szólva: impulzus) ami amennyire keskeny (adott mintavételi frekin a lehető legkeskenyebb), annyira nagy energiájú (a spektruma kb. a fehérzajéval megegyező, persze csak arra a nagyon rövid időre). Aki még emlékszik az EQ-s cikkekre, nna ott hasonlóval vizsgáltuk a fázistorzítást.

A teszt első lépése (1) hogy megfogjuk az adott host-ot, csinálunk egy project-et, aminek 60 BPM a tempója (valamint 44.1 kHz a mintavételi frekije) és measure-önként lepakolunk négy darabot ebből a hangmintából egy Audio sávra. Ez lesz arra az adott host-ra vonatkoztatva a baseline (várom az alternatívákat erre a szép nemmagyar szóra). Ha lejátsszuk szép, ütemes kattogást fogunk hallani, aminek az időzítése hangmintára pontos kell hogy legyen, ha lerendereljük egy fájlba. (Az is egyébként, mindhárom hostnál. Azzal a szépséghibával hogy az Ableton Live nemes egyszerűséggel "lenyeli" az első kattanást, kvázi csinál a renderelt audio elején egy fade-in-t. Hogy miért csinál ő ilyet ha senki sem kérte rá rejtély, mindenesetre csinálja. A hülyéje. :-)

Nnade, ugye ez csak a viszonyítási alapunk lesz, a cél ugyanis annak a megállapítása, hogy vajh. a host saját samplerébe betöltve és measure-önként azzal lejátszva ugyanezt a hangmintát vajon a kattogás egybeesik-e a viszonyítási alappal vagy sem (kvázi az adott host-ban az adott sampler valóban "sample accurate"-e or not). Ezt ellenőrizni baromi egyszerű, ugyanis az audio track kattogásával (mint viszonyítási alappal) együtt renderelve (és mixelve) a rendering után kapott audio-ban egy hangszerkesztővel nagyszerűen látszik majd hogy a sampler kattogása egybeesik-e a viszonyítási alappal, és ha nem, akkor vajon állandó-e az eltérés vagy mindig másmennyi.

A hab a tortán végül az lesz, amikor a sampler jelét először valós időben rögzítjük (record) az adott host-tal, majd ezt a rögzített jelet komparáljuk a viszonyítási alaphoz, ezzel ugyanis azt is tudjuk vizsgálni hogy vajon valós időben mennyire sample accurate az adott host az adott samplerrel. Végül, de nem utolsósorban megismételjük mindkét kísérletet a sokat szidott Battery 3 című VSTi-vel is.

Lássuk tehát az eredményeket:

Ableton Live 7

Szegény Live már a viszonyítási alapot is elcseszi, de hajlamosak vagyunk neki megbocsájtani ezegyszer, mindenesetre érdekes ez a fade in dolog. Nem baj, feltételezzük hogy jót akartak vele (még akkor is ha a 7.0-hoz kiadott kézikönyv a rendering-et azonos mintavételi frekin és bitmélységen transzparens műveletnek hazudja...) A "beépített" sampler ez esetben az Impulse lesz.

Impulse, render -> nincs eltérés (ilyenkor mindig a viszonyítási alaphoz értve ennyi a késleltetés)
Impulse, realtime -> 2 mintányi, fix késleltetés
Battery3, render -> nincs eltérés
Battery3, realtime -> 3 mintányi, fix késleltetés

Külön érdekesség hogy Abletonnal valós időben rögzítve MIDI sávot az első measure-nyi anyag időzítése MINDIG elcsúszik, majd 1/32-eddel, tehát mindig a második bar-tól renderelt anyag használható csak. Ilyet szintén egyik más host sem tud, csak a Live, ezúton gratulálunk a készítőknek hogy a 6.xx óta megőrizték a host eme remek tulajdonságát mindenféle bugfixelésre tett kísérlet nélkül.

 

Mackie Tracktion 3

Beépített samplere nemes egyszerűséggel csak "Sampler"néver hallgat. Sajnos valós időben VSTi-t tartalmazó MIDI sávot nem lehet vele, így a tesz ezen fele csupán füllel lett elvégezve, de mint látjuk az is elég volt...

Sampler, render -> nincs eltérés
(Sampler, realtime -> nincs értékelhető adat)
Battery3, render -> nincs eltérés
Battery3, realtime -> óbazmeg. Szóval ez csak füllel ment, de minden 4 kattanásból csak egyet lehetett hallani, a többit egyszerűen "benyelte" a Tracktion, ezzel bebiztosítva magát az utolsó helyre :-)

 

Fruity Studio 7

Beépített sampler a khmm... "Sampler" :-) a MIDI trackeket Edison-nal rögzítettem (mármint a realtime részét)

Sampler, render -> nincs eltérés
Sampler, realtime -> nincs eltérés
Battery3, render -> nincs eltérés
Battery3, realtime -> nincs eltérés

Khmm. Ne feledjük, ez a sokak által játékszernek titulált, Delphi-ben fejlesztett (bár ez a méréseink alapján immár nehezen hihető :-) Fruityloops.

Félve bár, de következtetéseket is levonhatunk:

• van olyan hogy egy host valós idejű lejátszása pontatlan
• renderelve nagy valószínűséggel nem futunk bele időzítési problémákba
• van olyan hogy adott host, adott VSTi-vel sample accurate, de ez nem minden esetben magától értetődő.

http://www.tweakheadz.com/how_to_record_vocals.htm

Ímhol egy kissé fárasztó ámde meglehetősen informatív iromány mindenkinek, aki kornyikáló humanoidok hangjának rögzítésére adja a fejét.

Levont következtetések:

• Normális 24 bites A/D konverterrel fölösleges analóg kompresszorral tönkretenni az anyagot, bátran lehet utólag is pszichózni a dinamikával a kedvenc pluginjeinkkel.
• Jó mikrofon sajnos kell hozzá, jó preamp mégjobban, ezekre érdemes tápolni.
• A pop shield kötelező darab, még szerencse hogy egy használt harisnyából + ócska drót vállfából előállítható :-)

Otthon is lehet, bele a mikrofonba de most előállítjuk egy Predatoron ezt a nagyszerű és elcsépelt hangeffektet. Hívják még psysquelch-nek, rubberish sound-nak meg még minden másnak, előfordul a legtöbb elektronikus zenében. Shulman bácsi is odapukkantott néhányat az új albumán pedig ő nagyon figyel a klisémentes kompozícióra.

Okulásul összedobtam egy részletet, ahol sűrűn hallható az említett effekt:



Nos, akkor kezdjünk neki. Izzítsuk be kedvenc hostunkat, legyen egy midi sávunk és dobjunk rá egy Predatort. Itt mindjárt válasszunk egy üres presetbankot mert így nem kell egyenként visszaállítgatnunk az összes tekerentyűt alapállásba. Sok szintinél ez a fícsör nem is létezik vagy jól el van dugva, itt a 'Preset' szekció alatt a 'bank' mezőre jobbklikkelve találjuk a 'Predatorblankbank' bankot amiben üres presetek vannak:




















Egy oszcillátor elég, hullámformája legyen egy mezei fűrészfog. A 'Semi' potival hangoljuk el +24 félhanggal, a 'TRK' (pitch követés) kapcsolót nyomjuk be és kapcsoljuk ki a 'free' gombot.




















Filter és amp. Ez is nagyon egyszerű. Legyen egy 12 dB LP filterünk, a 'pre filter distortion' meg legyen 'Edgy' és 52%, hogy karcoljon. Lesz filter burkológörbénk is, ezért az 'envelope' potit tekerjük 38%-ra. A 'cutoff' legyen 4.3 kHz, a 'Q' pedig 70% de ezekkel később még játszadozhatunk. A többiek maradhatnak a gyári értékeken.

A filter envelope értékei: A=809 ms D=1 sec S=0% F=Off R=0 ms
Az amp envelope értékei: A=110 ms D=1 sec S=0% F=Off R=0 ms




















A spacefart lényege az, hogy a hang megszólalásától kezdve folyamatosan húzzuk lefelé a hangmagasságot, amit egy pitch envelope segítségével tehetünk meg. A 'Free' szekció alatt találunk két szabad felhasználású envelope-ot, ebből az  egyes számút fogjuk használni (használhatjuk a kettes számút is, akkor plusz egy klikkelés). Az 'amount' poti mellett az 'envelope 1 destination' menüt állítsuk 'semi 1'-re (asszem az 'osc 1' almenüben lesz) és az 'amount' legyen -36 cent (tehát 3 oktávot rántunk lefelé). Az envelope értékek megegyeznek a szűrő envelope értékeivel.




















Csapjunk a billentyűk közé a mélyebb régióban és ismerjük el, hogy már jó ropogós, de kicsit még statikus. Dobjuk fel egy LFO-s trükkel, ehhez  nyomjuk be a 'sync' gombot az  'LFO' szekciónál és a 'speed' potin állítsunk egy 1/1 vagy 1/2-et (ízlés szerint). AZ LFO hullámforma lehet  bármi, én egy háromszöget választottam a fenti screenshoton. A lényeg az, hogy tekergessük.

Rendeljük hozzá LFO-nkat az egyszem filterünk cutoff frekijéhez az 'LFO 1 destination' büfémenüben, az amount meg legyen -40% de nyomkodjuk bőszen a billentyűket és tekergessük az 'amount' potit, hogy elérjük a kívánt öblösséget. A legvégén, az 'FX' szekcióban dobjunk rá egy 'chorus'-t és persze egy 'reverb'-et, hogy hangosan zengjen a dal.

Készen vagyunk :-) Ha lusta dög vagy letöltheted innen, de akkor számodra elveszett a tekergetés öröme.

909 Rythm Composer

Munka, blogolás vagy iwiw helyett 909 forever :-)

Az előző, kissé talán tömény okfejtés után egy valamivel érthetőbb ábra, amin már az is látszik hogy a kick-nek az L/R változata kerül a master out-ra, nem az M/S (persze triviális, nnade fő a korrektség :-)

Piros/Kék:        L/R
Zöld/Sárga:     M/S

Tessék. Ez most nagy sláger, és végre tart ott a világ, hogy a sequencer-ek döntő többségében (kiválképp az 50 eurós kategóriában, lásd Temper, Reaper, Energy-XT) bátran lehet a pluginek ki és bemeneteit route-olni, ki hová szeretné. Ez persze lehetőséget nyújt ama - egyébként szakállas - trükk alkalmazására, amikor példuál a kick-el vezérelt kompresszor a túlontúl vastag basszus avagy szőnyeg jelét "húzza le". (Ezesetben ugyanis a kompresszornak két független sztereo bemenete kell hogy legyen, amire a megfelelő sávok jelét el kell hogy tudjuk juttatni valahogy. Routing nélkül no chance :-)

Bár a technikának egyes vélemények szerint semmi keresnivalója egy producer eszköztárában (eredetileg rádiós trükk vala a beszéddel vezérelt kompresszor beiktatása a zene csatornájára, ezáltal kiküszöbölve azt hogy a DJ által verbálisan közvetített értékek eltemetődjenek a muzsika alá), vegyük észre hogy életünket nagymértékben megkönnyítheti ha két olyan sávot szeretnénk a mixben összebékíteni, melyek egyazon frekvenciatartományt elfoglalva "zavarják egymást" és valamiért éppen egyikből sincs szívünk  EQ-val komoly részeket kivágni. (Nem mintha ez a megoldás elvetendő lenne, de néha valóban nem praktikus).

Lássunk egy butácska példát.

Adott egy szőnyeg:

Get this widget | Track details | eSnips Social DNA

 mely jó vastagon benne ül a mély tartományban (micsoda értelmetlen képzavar ez :-)  a továbbiakban egyszerűen csak "szőnyegbassz"....

valamint egy szelíd akusztikus kick, aka. "lábdob":

Get this widget | Track details | eSnips Social DNA

Nnamost a "mix" ezek teljesen triviális összekeveréséből származik, nem lepődtünk meg, el tudtuk képzelni:

Get this widget | Track details | eSnips Social DNA

Hanem. A következő darab ("mix_sidechain") már bonyolultabb egy picit, itt ugyanis a szőnyegbasszunkon figyel egy kompresszor, aminek a detektor "áramkörét" a kedves kis ládbobra kötöttük, tehát amikor a lábdob eléri a kompresszoron beállított threshold értéket akkor a kompresszor személyesen a szőnyegbasszust húzza le. (A kompresszor időállandói megfelelően kicsik, az attack minimális hogy ahogy befigyel a kick, a lehető leggyorsabban lehúzza a szőnyegbassz a "fejét" a release meg azért kicsit hogy pumpáljon mint az állat és mindenki érezze hogy mennyire fölöslegesen túlzásba lehet vinni ezt a sidechain játékot :-)

Get this widget | Track details | eSnips Social DNA

A buli azonban csak most kezdődik :-)

Ugyanis. Azt ugye beláthatjuk, hogy ennél a sidechain technikánál egyértelműen a lábdob jön ki nyertesen a dologból, a szőnyegünknek azonnal át kell adnia a helyét a "master" buszon ha a dob felszáll. Hogy sose felejtsük el, memorizáljuk is azonnal, mindig az a nyerő aki a kompresszor detektor áramkörét vezérli, és mindig az húzza a rövidebbet, akire a kompresszor rá van aggatva. Tiszta sor.

A baj csak az, hogy szegény szőnyegünk a kick-el fennálló mély tartománybeli konfliktusa miatt kell hogy átadja a helyét, ennél a megközelítésnél viszont a kompresszor a magasait is lehúzza kegyetlenül, ezáltal a szép sztereo szőnyegből egy kvázi mono-ban pumpáló béna valamit csinálunk, ráadásul egy buta mono kick kedvéért. Nem jó ez így.

Megoldás persze van, leírva rém egyszerűnek is tűnik: meg kéne oldani valahogy azt, hogy a szőnyeg főleg mono-ban megszólaló részét lehúzgálja a kompresszor amikor jön a kick (ezáltal levegősebbé téve a mixet), a sztereo hatást biztosító feléhez meg hozzá se nyúljon. Lehet már sejteni hová fogunk kilyukadni.

Egy sztereo sávot kétféleképpen (sőt, sokféleképpen, de beleőrülni nem akarunk, jelen irományban ezért maradunk a kettőnél) lehet tárolni/feldolgozni: jobb (R) és bal (L) csatornára különbontva (ez ugye a triviális megoldás), illetve a jobb és baloldal különbségére (S) és összegére (M) különbontva.

Mindkét kódolás két darab azonos sávszélességű csatornát igényel, és az egyik reprezentáció bármikor és veszteségmentesen (valamint roppant egyszerűen) átváltható a másikba.

M = (L + R)/2  (M avagy 'mid': ez az eredeti sztereo anyag "mono" részét fogja tárolni)
S = (L - R)/2   (S avagy 'side': a jobb és bal oldal különbsége, az anyag "térhatást biztosító" információját tartalmazza)

Visszafelé:

L = M + S
R = M - S

(le lehet vezetni papíron, ki kell hogy jöjjön)

Ugye alaphelyzetben a szőnyegünket (L,R) formátumban kompresszáltuk, külön a jobb és külön a baloldalt. (A kompresszor úgy volt beállítva, hogy az egyik csatorna kompressziója a másik csatornára semmiféle kölcsönhatással ne legyen, ez többnyire a kompresszor "stereo link" paraméterével konfigurálható). Ha a kompresszor bemenetén, sőt bemenetein az (L,R) jelet átváltjuk (M,S)-be, akkor onnantól a kompresszor a szőnyeg mono (M) részét, és a térhatást biztosító különbségi (S) részét fogja külön kezelni. Bemenetein-t írtam, mert nem csak a a szőnyeget kell átváltani (M,S)-be, de a kompresszort vezértlő dobot is. És mivel a lábdobunk teljesen mono, az S csatornáján baromi nagy csönd figyel majd ((L-R)=0), ami így nem is vezérli sehogyan a szőnyeg S csatornáját, ezáltal békénhagyva annak térhatását. A dob (M,S)-re átváltás után teljes egészében az M csatornán jelenik meg, ami viszont a kellő pillanatokban lehúzza majd a szőnyeg M csatornájának hangerejét.

Get this widget | Track details | eSnips Social DNA

Persze, mivel a kompresszor kimenetén (M,S) formátum jelenik meg, ezt még vissza kell alakítanunk (L,R) alakba, hogy a hangszóróinkon ne valami orbitális hülyeséget halljunk vissza, ez ebben az esetben megtörtént :-)

[M/S konvertálásra egyébként tökéletes és ingyenes megoldást biztosít a Voxengo MSED.
Használata triviális, (L,R) -> (M,S) konverzióhoz az alábbi képen látható "inline" helyett "encode", visszaalakításhoz "decode" üzemmódot kell kiválasztani.]


Minden világos?
:-)

Woland brotha albuma megjelent, Sense remix és mastering ügyben én is érdekelt vagyok, sőt pH0n mester is támogatta erkölcsileg, grafikailag. En-joy! ;-)

The Hesitator

(Idióta önjelölt MC beszól) Nagy a nihil errefelé, elismerem, de ne tessék pánikolni, lesz itt hamarosan sok-sok okosság (mármint: remélhetőleg :-) csak ezzel a baromi nagy tavaszváró lustasággal kell leszámolnom valahogy...

Vagy mégsem, főleg ha a Refined Audiometrics HDPHX-ét is beüzemeled hozzá. Persze továbbra is megmarad a hangszínszabályzás problematikája (agyunk a megszokott környezeti zajok, visszaverődések híján bizony könnyebben elveszíti a viszonyítási alapot) és a térérzet sem lesz ugyanaz, de a semminél sokkal jobb megoldás. (Formátum: Windows VST)

Ahogy a címben is jeleztem volt, csúnya dolog következik, ugyanazokkal a frekvencia és gain értékekkel felkonfigurált EQ plugineket hasonlítunk össze. Ennek megfelelően messzemenő következtetéseket nem érdemes levonni az alant olvasottakból, viszont sokkal izgalmasabb a dolog mintha ezeket a teszteket külön-külön sütnénk el a két pluginen. Mellesleg van némi kihagyhatatlanul szenzációhajhász felhangja is a dolognak, lássunk is neki (tenyér dörzsöl).

Alapanyag

Kínozhatnánk a kedves olvasót EQ-zott fehérzaj fültépő sistergésével, mindazonáltal inkább egy egészen közeli ismerős régebben készített szerzeményével népszerűsítjük önnönmagunkat és kerüljük el más nagysikerű előadó (avagy az ő kiadója) mechanikus jogainak csúnyán történő megsértését. Magyarul: ha nem tetszik legközelebb fehér zajt kaptok! :-)

Jja igen, minden számítás 32 bit FP-on történik (Floating Point), 44100 Hz mintavételezési frekvencián, csak hogy lássátok mi is amatőrök vagyunk (a profikkal szemben akik köztudottan fél gigahertzen mintavételeznek).

Beállítások

Grafikus hangszínszabályozókat összehasonlítani többnyire azért sem lehet, mert az egyes sávok eszközönként (a fejlesztő fejében lakozó koncepciónak megfelelően) más-más frekvenciákra vannak fixen definiálva. Mázlink van, Alexej Vaneev pluginjében (Overtone GEQ, a továbbiakban GEQ) konfigurálhatóak a frekvenciák, a hét sávra egyből be is állítjuk az API560 hét kiválasztott sávjainak frekijeit (a maradék hármat meg nullán hagyjuk az API-n (Waves API560, a továbbiakban API), hiába mégiscsak az API a jobb, ez kéremszépen hárommal több sávot tud (0-1) :-)

(Gyorsan a szívünkre tesszük a kezünket és belátjuk hogy a GEQ-nál meg tekergethetjük a frekit is, 1-1)

Először tehát beállítjuk az API-t, Ableton Live-ban így néz ki a nagysikerű plugin kezelői felülete:

 

Zseniális, nemde? Nohátakkor becsukjuk szépen, kinyitjuk újra, nem hülyék ám ezek a fiúk a Waves-nél, így már egyből működik! ;-]

Csak a megismételhetőség kedvéért a konfiguráció a következő:

31 Hz -> +7 dB (adunk a mélyről jövő mormogásnak)
63 Hz -> +3.8 dB (basszdobot is tápoljunk, nem mintha ebben a zenében lenne olyan)
125 Hz -> -2 dB
(ez már itt a határeset kategória a kick teteje (80-100 Hz) meg a muffogós 200 Hz között, inkább lehúzunk)
250 Hz -> -6 dB (klasszikus "túl közel van a monitor a falhoz" probléma orvoslás :-)
500 Hz -> 0 dB (nem bántjuk)
1 kHz -> 0 dB (őt sem nem bántjuk)
2 kHz -> +2 dB (elvileg itt a legérzékenyebb az emberi fül, nem véletlenül ide van kalibrálva a gyereksírás is :-) viszont itt nem árt meg olyan nagyon)
4 kHz -> +6 dB (magas, meg nazális, de most tesztelünk nem masterelünk, adunk neki jól)
8 kHz -> 0 dB (zenészeknél 8kHz körül jelentkezik először a halláskárosodás, úgyhogy mindegy mit állítunk)
16 kHz -> +11 dB (nevetséges mekkora divat manapság a magas kiemelése a félig süket ifjúság számára, beállunk a sorba gondolkodás nélkül)

Mindez emígy fest a konkurenciánál:


Akiben lakik ott belül egy egészen picike kis mérnök, az egyből adja is a következő pontot a GEQ-nak, hát kéremszépen itt ki van írva a gain is, nemcsak a frekvencia. Még szép. 
(2-1)


Egy kis méricske

Nem engedünk a kísértésnek, nem hallgatjuk meg hogy szól, egyelőre. Inkább megnézzük az átvitelt a frekvencia függvényében:


Sokkoló, de el is jutottunk a mai szeánsz első valóban értékes (??) megállapításához, miszerint miért is botorság különböző eszközöket ilyetén módon hasonlítgatni :-] Ezért. Baromira nem ugyanazt csinálja a két plugin, még azonos beállítások esetén sem, a Q értékek az API-nál nyilvánvalóan nem egyeznek meg a GEQ Q értékeivel. Ennél persze itt jóval többről van szó, ahogy az az elkövetkezőkben kiderül majd.

Enter Sweepman

Az API-n ott vigyorog az "ANALOG" gomb, a GEQ pedig bevallottan felharmonikus-generálásból szeretne aranyat csinálni, lássuk tehát ki mit és mennyit ad hozzá az eredeti anyaghoz. (Aki esetleg most nem érti hogy jön ide a szinuszos sweep az lapozzon vissza a korábbi API-s bejegyzésekhez, ott minden szájba van rágva jól.)

A spektrogramok 512 sávos FFT-vel készültek, ablaktípus: Hanning, ábárzolt dinamikatartomány 180 dB (ez utóbbi totális overkill a humanoidok által még feldolgozható 120 dB-hez képest, de egyrészt így szebbek az ábrák, másrészt pedig könnyebb kiszúrni a különböző nem oda illő melléktermékeket).

A spektrogram normális (aka. eredeti) méretében letölthető innen.


A mennyiségi versenyt egyértelműen a GEQ nyeri, az +1 pont oda, az API nagyjából egy darab felharmonikus generál (az, hogy pontosan mi számít egynek persze az ábrázolt dinamikatartomány függvénye is, ha a hallható dolgokat vesszük csupán számításba akkor bizony egyet sem) az viszont röhelyesen vissza is pattog a mintavételi frekvenciáról ezért viszont pontlevonás jár! (Nem hiába került 8-szoros oversampling a GEQ-ba, anélkül őneki is ultraronda lenne a spektruma.)

Az állás jelenleg 3-0 a GEQ javára, bár megegyeztünk anno hogy semmi értelme pontozni egy ilyen szubjektív és öncélú összehasonlítás keretein belül... Az az egy azért biztos, hogy ha a "meleg analóg" hangzás a mániánk akkor a GEQ-val érdemes befűtenünk, ha pedig a klienseink vizuális lenyűgözése a cél, miközben nagyjából lineáris hangszínszabályozást szeretnénk mindenféle felharmonikusgenerálás helyett akkor jó látványosan kattintsuk fel az "Analog" kapcsolót az API-n, sokat nem fogunk vele ártani. (Bár ha a parasztvakítás az elsődleges cél akkor gyanítom jobban járunk egy analóg multiméter, esetleg oszcilloszkóp kapcsolóinak látványos tekergetésével :-)

Konklúzió

Helyett. Mert fölösleges is, a GEQ ingyen hullik az ölünkbe (kezünkbe, vinyónkra, etc...) az API-ba meg vagy bele vagyunk szeretve, vagy nem. (Pontosabban: A Waves-t vagy utáljuk az értékesítési stratégiájáért vagy nem, egyébként hosszú idő óta ez az első olyan termékük amibe nehéz belekötni, bár ugye nem lehetetlen amint az kiderült :-)

Viszont zárásképpen íme a beígért inkorrekt és szubjektív, valamint semmire sem jó összehasonlító teszt enjoy! :-)

Powered by eSnips.com

(Akinek pedig nem elég a 320 kbps az jajgasson és töltök fel valahová wav-ot.)

NNo először is boldog új évet mindenkinek!
(Az általánosan ismert tévhittel szemben minden tag kisbetűvel írandó, megkérdeztem a családi magyartanárt :-)

Kis ünnepi kihagyás után rövid visszatérés az EQ-vesszőparipához aztán ígérem hanyagolva lesz a téma egy darabig, elvégre nem a hangszínszabályozó a zenélés alfája és omegája (így alakult, mindegy).

Waves API 2500-at megnézzük még talán, annyira ez sem klasszis cucc hogy sokat időzzünk vele, előbb azonban egy remek hír, megjelent a Voxengo Overtone GEQ 1.3 ami duplán jó hír, először is mert ingyen kapunk (Waves) API560 alázó grafikus hangszínszabályozó plugint, másrészt pedig ez az első olyan szoftvere a Voxengo-nak ami az új architektúrára épül. Ez a megújult kezelői felület mellett (méretezhető, skin-ezhető GUI, undo/redo history) PC-s és Mac-es VST valamint AU formátumú megjelenést is jelent az OSX alatt zenélők legnagyobb örömére.

Az Overtone GEQ elsősorban nem a transzparens EQ-t igénylő feladatokra lett fejlesztve, sokkal inkább a karaktere miatt fogjuk (vagy nem fogjuk ugye ízlésünknek és pofonjainknak megfelelően) használni. Ezzel összhangban fázismenete sem lineáris, sőt egyes sávjai nemlineáris torzítást generálnak (ebből a szempontból ez az eszköz tekinthető egyfajta nemlineáris "enhancer"-nek is). A nemlinearitásból eredő eseteges aliasing-nak a maximálisan nyolcszoros túlmintavételezés hivatott gátat szabni, (ez utóbbi természetesen konfigurálható, és a Voxengo-tól megszokott "Auto" értékre is állítható, ami a valós idejű használat során kikapcsolja az oversampling-et, viszont végső renderingnél maximális minőséget produkál).


A plugin alaphelyzetben kétszer hét sávos grafikus hangszínszabályozást tesz lehetővé (sávonként +/- 12 dB kiemelés/csillapítás fix q-val, változtatható frekvencián (!)), a két blokkot sztereo, surround (max 8 csatorna) és M/S üzemmódban is használhatjuk (ilyet utoljára a 400 dolláros Flux Epure-nél láthattunk).

Coming soon: elfogult és igazságtalan Waves API560 / Overtone GEQ összehasonlító teszt + hangminták.

Amennyire pofátlan önfényező benyalással indít az oldal ("your talent deserves this"), annyira megdöbbentően jól szól az AirEq. Ráadásul nem emészt több processzoridőt mint egy fél Api550b (avagy egy egész Uniquelizer / Sonitus EQ). Az árát megkérik (200 dollár + Synchrosoft hardverkulcs), és az interfész is botrány (értsd: imádom a gyönyörű renderelt potikat, de egy átviteli függvényt nem helyettesít még akkor sem ha 2007-ben az már valahogy mintha nem lenne trendi), mindazonáltal ezért a hangzásért sok mindent hajlandó vagyok lenyelni: kőkeményen egyben van a hangkép, inább agresszív mint puha és a magasakat sem alázza meg úgy, ahogy a fent említett példányok. Karakterben kb. a Sonalksis SV-517 totális ellentéte, minőségben meg kb. olyan, sokak szerint még jobb is (ők elfogultak :-).

Más EQ-kal való hasonlítgatásnál azért vigyázzunk, az AirEq 4 dB-s kiemelése azért is szól jobban bármely más plugin 4 dB-es kiemelésénél, mert az AirEq szépen sunyin 5.7 dB-t emel a 4 helyett. Hahh! Nno persze meg van magyarázva a bizonyítvány, a szoftver az egyes analóg berendezések gain és Q paraméterek közötti függőségeit szimulálja.

Egy biztos, ha nem zavar minket a vizuális visszacsatolás hiánya, akkor jól elleszünk vele, ha pedig igen akkor még mindig utána köthetünk egy SPAN-t, ráadásul ez utóbbit teljesen ingyen.

---

 

 

ez itt most nem egyfajta tipp miszerint hogyan is öljük meg (még jobban) a zenét, hanem egy TOOL, mégpedig a legelvetemültebb fajtából. A Sourceforge legmélyebb bugyraiban lelhető fel Nasca Octavian PAUL spártai kezelőfelületű de annál döbbenetesebb dologra képes programja, a Paul's Extreme Sound Stretch, amivel bármilyen wav/mp3/ogg kiterjesztésű zenei file-t megnyújhatunk -  az eredeti időtartamtól függően akár 20 millennium hosszúságúra is. Jó minőségben. A program érdekessége, hogy meglehetősen optimista gépünk tárolókapacitását illetően: több ezer év hosszúságúra kinyújtott hangmintámat minden további nélkül elkezdte kirenderelni az egyik drive-ra. 

Letöltés: Win32 vagy Mac.

Ja és a lényeg: csak lassul de nem mélyül. Ennek szemléltetésére elkészítettem Polgári László - Csak egy halk hazug szó című dalának 32 másodperces előzeteséből egy 10m:48s hosszúságú ambient "tracket". Ilyen hosszúságban ez elég súlyosan hangzott, így lefadeltem 4:30-nál. Az eredményül kapott trackben Dieter Bohlen szellemisége egyértelműen eltűnt és egy David Lynch soundtrackra emlékeztető valami jött létre. Íme:




Egy biztos: ennél kevesebb munkával hasonlót sem tudnánk létrehozni.

Nno. Többen kérdezték hogy nem azért jelentkezett-e aliasing az előző tesztben a plugin által vegzált sweep spektrumán, mert az EQ kiemelésre lett beállítva és emiatt az egyébként is normalizált sweep az EQ kimenetén már klippelt. Hát nem :-)  A javaslatnak megfelelően természetesen kipróbáltam -6 dB-vel visszavett sweep-pel is, de az eredmény kísértetiesen hasonlónak bizonyult a a már közzétett változathoz.

Ennél sokkal izgalmasabb viszont, hogy hogyan is nézett volna ki a spektrogram akkor, ha a sweep valóban klippel (mindössze fél dB-el) . Íme:

Nnamost a fázist, illetve hogy még kockább legyek a fázistolást a frekvencia függvényében már sajnos nem ilyen egyszerű grafikusan szemléltetni. Maga a függvény persze felrajzolható, de a hangzásbeli különbséget EQ és EQ között baromira nem reprezentálja sehogy sem.

Magát a fázistorzítást egyébként úgy a legcélszerűbb elképzelni (jelenlegi vizsgálódásunk szempontjából legalábbis), hogy kedves pluginunk a különböző frekvenciájú szinuszos jeleket (a frekvencia függvényében) különböző késleltetéssel ereszti át magán. Egy komplex jelnél ez a hatás ugyanúgy érvényesül, így ha a jelet a plugin előtt és után felbontjuk szinuszos összetevőkre azt fogjuk észrevenni, hogy az EQ-zás hatására nem csak az összetevők amplitúdója változik, de azok különböző késleltetést is szenvednek. Ez főleg azért kellemetlen (avagy kellemes) jelenség, mert mi humanoidok komoly következtetéseket szoktunk levonni egy hang pozíciójával, térben való elhelyezkedésével kapcsolatban a különböző fázisviszonyokból. Az persze már egyéni ízlés és elbírálás kérdése, hogy egy adott eszköz frekvenciafüggő késleltetését vajon esztétikus élményként, vagy ennek valamiféle ellenkezőjeként érzékeljük.

Amit objektíven vizsgálni tudunk és érdemes is, az az, hogy ennek a frekvenciafüggő késleltetésnek mekkora a mértéke. A vizsgálathoz egy digitális impulzust használunk, ami nem más, mint egy halom minta (esetünkben 100 darab) ami mind mint 0 értéket vesz fel, egyetlen egy, méghozzá az ötvenedik kivételével, ami viszont 1 (maximum amplitúdó).

Az így kapott "tüske" olyannyira keskeny, amennyire egy ilyen tüske az adott mintavételi frekvenciával csak lehet, ellenben van egy olyan jó tulajdonsága, hogy erre a minimális időtartamra az adott mintavételi frekvenciával ábrázolható teljes sávszélességben megtalálható összes frekvencia-összetevőt tartalmazza. Gyakorlatilag pontosan azt tudja mint egy állandósult fehér zaj, csupán mindezt egy véges, de nagyon rövid időtartamba sűrítve.

Márpedig ha a vizsgált berendezés (ez esetben az API550b plugin) késlelteti ezen véges, ámde nagyon rövid időtartamba sűrített frekvencia-összetevők egy részét, akkor a kimeneten már nem egy tüskét fogunk kapni, hanem egy nagyobbat (ők a kevésbé késleltetett összetevők), valamint kicsit később több kisebbet (ők reprezentálják a nagyobb mértékben késleltetett összetevőket). Magyarul, a fázistorzítás hatására az impulzus időben "elkenődik", és ennek az "elkenődésnek" a mértékéből tudunk következtetni a fázistorzítás mértékére.

Ez pedig itt már (narancs színnel) az API550b eddigi beállításaival létrehozott impulzusválasza. Jól látható, hogy az eredeti nagy amplitúdójú tüske alacsonyabb lett, az abba sűrített teljesítmény nagyjából 4-5 mintányi időtartamra oszlik szét. Az impulzusválasz képe alapján az API550b valószínűleg valamilyen IIR implementációt használ (az IIR szűrők impulzusválasza az impulzusra nézve asszimetrikus, a FIR szűrőké szimmetrikus). Az IIR szűrők fázismenetükben sohasem lineárisak (a késleltetés a frekvencia függvényében sosem állandó), hasonlóan a diszkrét elemekből épített (analóg)szűrőkhöz. Eredeti API550b (illetve azzal készített impulzusválasz) híján persze nehéz bármiféle következtetést levonni azzal kapcsolatban, hogy vajon az emuláció fáziskarakterisztikája mennyire hű mása az eredetinek, a kapott impulzusválasz alapján én speciel egy teljesen mezei minimal-phase szűrőt valószínűsítenék ha minden áron spekulációra kéne adnom a fejemet. De nem kell :-)

Érdekességképpen a végére hagytam egy összehasonlítást az API550b és egy hasonlóan konfigurált, jól ismert minimal-phase IIR szűrőket felvonultató EQ impulzusválaszai között.

És most megyek és főzök magamnak egy börtönteát :)

Ott hagytuk abba, hogy szegény api550b plugin komoly hátránnyal indul, tekintve hogy a GUI bizony nem sikerült tökéletesre és az általa nyújtott funkcionalitás is meglehetősen alulról karcolja a 2007-ben elvárható minimumot.

Persze kit érdekel mindez, ha a Waves itt és most tényleg a legendát tette le az asztalra, egy átlagos EQ-nál alig több (processzoridőt) fogyasztó DSP kód formájában? Az első és legfontosabb kérdésre, mégpedig a "hogyan szól"-ra a rendkívül gyors és egyértelmű válasz az, hogy meglepően nyíltan, pici agresszív éllel, de kifejezetten szépen. A megszokott transzparens digitális EQ hangzásnál egy egészen picivel nyújt többet, de az kifejezetten izgalmas is tud lenni. (És közben ott belül a csalódottság érzése is kezd növögetni, elvégre mennyivel nagyobb lenne az élvezet ha ezeket a kapcsolókat szépen folyamatosan lehetne tekergetni... a Waves mindenesetre úgy gondolta hogy az API-nak volt igaza a "kevesebb több" elvével, így marad a kapcsolgatás, ami egyébként nagyságrendekkel egyszerűbb egy külső kontrollerrel, vezérelve. Én meg majd csak megnyugszom végre :)

Egy EQ karakterét jó esetben két dolog adja, egyészt a frekvenciamenete (a peak és shelv filterek "alakján" elég sok múlik), de nem lebecsülendő az eszköz fázistorzítása sem (ez utóbbi az az érdekes jelenség, amikor a frekvencia függvényében más és más késleltetést szenvednek el a különböző frekvenciaösszetevők). Persze analóg, diszkrét vagy elektroncsöves berendezéseknél találkozhatunk egyéb nemlineáris torzításokkal, valamint némi zajjal is, ez utóbbit már az SSL4000 csomagban is serényen modellezték a Waves mérnökei. Meglátjuk.

A frekvenciamenet vizsgálatához szükségünk lesz majd egy vizsgáló jelre, ami jelen esetben egy, az idő függvényében folyamatosan emelkedő frekvenciájú szinuszos jel, avagy csúnya idegen szóval sweep lészen. :)

(pl. ez egy 8 másodperces sztereo sweep 44100 Hz-en mintavételezve)

Mielőtt a sweep-el tesztelnénk beállítjuk a plugint a mellékelt ábrán látható módon (meglhetősen konzervatív beálítás).  

 

 

 

 

 

 

(Utóbbi spektrogram egy közönséges fehérzaj api550b által szűrt és békénhagyott (bypass) változatának egymásravetítésével készült, csak úgy a szemléltetés kedvéért).

Ha ez megvan, előhúzzuk a sweep-et a cilinderből és készítünk róla a kedvenc spektrum analizátorunkkal (nálam Adobe Audition, de egy kutyaközönséges Audacity is tökéletesen megfelel) egy spektrogramot 512 mintányi ablakmérettel, majd a sweep-et keresztülküldjük az api550b-n és ezt is leanalizáljuk.

Ha ügyesek voltunk (magától értetődő :-) valami ehez hasonlót fogunk kapni:

(eredeti méretben, felül az eredeti, alul az EQ-zott)

Vigyázat, ha valósidejű környezetben játszadozunk akkor jobb ha nem, vagy csak ultra halkan hallgatózunk, egy efféle sweep komolyan idegesítő tud lenni, sőt rossz esetben a hangfalaink bánhatják a tesztet...

Amit a fehérzajos ábránkon nem láttunk az egyből szembeötlő, az EQ-zott sweep-en az eredeti vizsgáló jelünk markáns narancssárgája fölött két felharmonikus is megjelenik, ami nyilvánvalóanaz eredeti diszkrét elemekből épített eszköz nemlinearitását hivatott emulálni. Annál kellemetlenebb meglepetés, hogy bizony eme felharmonikusok ahogy túllépik a 44100 Hz mintavételezési frekvencia (fs) által leképezhető maximális 22050 Hz-et csúnyán "visszaverődnek" a hallható tartományba. Ez utóbbi az a korántsem kívánatos "aliasing", amivel viszont az eredeti berendezés garantáltan nem rendelkezik.

Mj: aliasing többnyire mindig van, ha egy DSP az fs/2 frekvenciánál (esetünkben 22050 Hz) nagyobb frekvenciájú összetevőt generál, szerencsétlen frekvenciatermék nem képes az fs/2-nél nagyobb frekvencián manifesztálódni, így - jobb híján - a leképezhető (0-22050 Hz) tartományban jelenik meg, amivel csak az a baj hogy ez emberi füllel meglehetősen csúnya torzításként jelentkezik. Ezt a szörnyűséget többnyire csak magasabb fs megválasztásával lehet kiküszöbölni (ez a gyakorlatban általában azt jelenti hogy a DSP "belül" magasabb fs-el kalkulál, ami persze kb. kétszer annyi processzoridőt emészt fel). Az alternatív megoldás (amit jelen esetbena Waves fejlesztői is választottak) hogy nem törődünk az aliassal, örülünk hogy a plugin relatíve kevés erőforrást emészt és reménykedünk hogy az embereknek nem tűnik fel a torzítás.

Ha vetünk még egy pillantást a spektrogram kinagyítható változatára, megfigyelhetjük a plugin által hozzákevert zajt is, ami természetesen csak az illusztráció kedvéért lett kiemelve (photoshop->auto contrast).

Ezek után persze mindenki eldöntheti maga, hogy kér-e az aliasból (illetve a Waves API pluginjeiből :-) vagy sem, más, jó minőségű EQ pluginek többsége egyébként semmiféle felharmonikust nem generál, viszont cserébe alias sincs.

Legközelebb az 550b fáziskarakterisztikáját vizsgáljuk, addig is jó EQ-zást kívánok mindenkinek! :)

 

Ha jól figyelünk akkor már a csomag neve ("Neve", hehh, ez nem direkt volt) gyanút ébreszt, itt kéremszépen megintcsak múzeumi pluginekkel állunk szemben. Nem mintha ezekben az analóg-fetisiszta időkben ez hátrány lenne, éppen ellenkezőleg: tömegek várják remegő kézzel hogy végre valahára kezükbe kaphassák azt a majdnem megfizethetetlen DSP kódot, ami már MAJDNEM úgy szól mint a közönséges halandók által teljesen megfizethetetlen legenda (persze ki hol húzza meg a határt ugye).

Két kérdés marad: először is, tényleg majdnem úgy szól-e, mint az eredeti, valamint jó-e ez nekünk egyáltalán?

Az első kérdés persze egyből irrelevánssá is válik amikor számbavesszük, hogy:

a) akinek tranzisztorok vannak a hátára tetoválva az úgysem fog egy ilyen utánzathoz hozzányúlni sem, nemhogy összehasonlítani az eredetivel. Inkább forraszt magának utánzatot.

b) a többieknek van A/B teszt emitt.

Szóval pillantsunk csak félve, szemünk sarkából a naptár csücskére ("2007, Q4") és gondoljunk bele egy pillanatra mit is tennénk ha véletlenségből valahogy egy őszi lomtalanítás során a kezünkbe akadna az API550.

Négy sáv, fixen bedrótozott frekvencia és gain értékek, melyek között választókapcsolókkal khmmm... választhatunk. Az alsó és felső sáv lehet shelf és peak filter. Ennyi. Ugye hogy viccnek is rossz?

Ha még hozzávesszük hogy a plugin változat ennél kétszer szarabbul néz ki, EQ-nál totálisan értelmetlen VU meterek lengenek a tetején, és a valóságos egység kombinált kapcsolóit (egyik a másik fölött) a plugin GUI-én csak valami cirkuszi mutatványnak is beillő egérkezelési technikával lehet csak állítgatni, észre kell vegyük hogy kalandunk itt véget ért, lapozhatunk az ötszázadik oldalra.

Ó, persze értem én, hogy az analóg világban hatalmas előny hogy két EQ-t be tudunk állítani ugyanarra a frekvenciára, ugyanarra (vagy mértékében megegyező) kiemelésre / szűrésre, de ez az előny semmivé foszlik a digitális világban, ahol ugyebár nem kell választókapcsolókkal szopatni az embert a beállítások reprodukálhatósága érdekében, és ezen a ponton adja a fal a másikat a Waves világhírű fejlesztőinek, akik szorgos munkával előállították azt a szoftvert, ami tényleg csak arra jó hogy az API rajongó elhelyezze a gyűjteményében.

 Romantikus lelkületűek és mindenre nyitott mérnökök lévén természetesen erről az az egészről meg tudnánk feledkezni, ha ez a dolog valamiképpen mégiscsak használhatónak bizonyulna (teszem azt iszonyúan egyedien és szépen szólna, "muzikális karaktere lenne" csakhogy elsüssem ezt az EQ-kkal kapcsolatban felmerülő ostoba közhelyet :-).

Folytatás következik, aliasing, fázistorzítás, egyebek. Stay tuned.

Üdvözlünk mindenkit alázatos csattintásokkal, és különösen nyájas szeretettel az Indapass regisztrációs rendszert, mely kikényszerítette belőlünk, hogy trendi nullákkal lássuk el neveinket, hiszen le lettünk fülelve, hogy már létezünk, épp az előbb regisztráltunk, most meg ugyanazon néven még publikálni is akarunk !? Talán csak az elnevezéssel tévedtek a marketingesek, és ez indapast igazából, azaz múltbafigyelő gépezet, amolyan magad-e vagy.

Nézzétek el nekünk hát, hogy trendik lettünk. :)